A Borz tanösvény az Északerdő Zrt. (Miskolc) kivitelezésében, Szelcepuszta mellett létesült. A tanösvény útvonalának kiválasztá- sánál az volt a fő szempont, hogy a karsztvidék erdeiről, az erdő- és vadgazdálkodásról, illetve az erdőről, mint ökológiai egységről minél többet tudhassanak meg a látogatók. Az Északerdő Zrt. JósvaTornai Erdészeti Igazgatóságán (3761 Szin, Szabadság u. 84., Tel: 48/464-004, 48/564-510) szakvezetés is igényelhető.
Erdeifenyves
Az Északi-középhegységben a fenyőfajok nem őshonosak, állományaik mesterséges erdősítés útján keletkeztek. A zárt fenyőerdők belsejébe kevés fény jut, ezért aljnövényzetük nagyon gyér. Jellegzetes kísérő fajaik páfrá- nyok, mohák, zuzmók és gombák. A talajfelszínt a fenyőfák fokozatosan hullatott, lassan bomló tűleveleiből álló avarszőnyeg fedi. A fenyőerdők sötét állománybelsőjükkel, különleges aljnövényzetükkel, jellegzetes gyantaillatukkal különleges hangulatot árasztanak.
Az erdők cserjefajai
Cserjeszint létrejöttéhez a termőhely kedvező tápanyag-ellátottsága mellett az állománybelső fénygazdagsága szükséges. Zárt erdőkben nincs összefüggő cserjeszint, viszont a szárazabb termőhelyeken álló, lazább lombszintű tölgyes állományokban megjelennek a cserjék. A cserjeszint megléte kedvező az erdő mikroklímájára, védi a talajt az elgyomosodástól és az erózió ellen. Zooló- giai és vadászati szempontból az erdők cserjeszintje fészkelő- és bú- vóhely, valamint fontos táplálékforrás. Az állomás közelében előforduló cserjefajok: egybibés galagonya, kökény, gyepűrózsa.
Mesterséges erdőfelújítás
Ha egy erdőállomány eléri a vágásérettségi korát (lassan növő lombos fafajoknál ez 100-150 év), akkor azt kitermelik, és új, fi atal erdőt létesítenek. Az erdők felújí- tásának két módja van: a természetes és a mesterséges fel- újítás. Természetes felújításkor az idős erdő fáin termett magvakból helyben fejlődő csemetéket (esetleg a tuskóról vagy gyö- kérről növő sarjakat) óvjuk és segítjük a fejlődésben. A mestersé- ges felújítás magvetéssel és csemeteültetéssel is történhet. A csemeték előállítása és nevelése csemetekertekben történik. Az erdőfelújí- tások során az esetleges vadkár ellen védekezni kell, mert a szarvas és az őz lerághatja a fi atal hajtásokat, a vaddisznó pedig még a csemeték gyökereit is kitúrhatja, megeheti.
Gyertyános-kocsánytalan tölgyes
Ez az erdőtársulás 400-600 m közötti tengerszint feletti magasságon lévő termő- helyeken fordul elő. Zárt lombkoronájú erdő, fő fafaja a felső lombkoronaszintben elhelyezkedő kocsánytalan tölgy, elegyfája (az alsó lombkoronaszintben) a gyertyán, a kislevelű hárs, a mezei juhar, a madárcseresznye és a barkóca berkenye. A lombtakaró viszonylag kevés fényt enged az erdő belsejébe, a cserjeszint legfeljebb közepesen fejlett. Lombfakadás előtt a gyepszint hagymás és gumós növé- nyekben gazdag, később pedig árnytűrő, üde lomberdei növényfajok jellemzőek. Az állomás közelében található egy borzvár. Egy nagyobb borzvárban néha több család él együtt, a több méter mély és több kijáróval ellátott kotoré- kot erős ásókarmaikkal évtizedeken át alakítják. A járatok 15-30 cm magasak, vízszintesen oválisak. A borz feje megnyúlt, lábai és farkai viszonylag rövidek, mellső lábain hosszú karmok vannak. Bundája fehéresszürke, lábai és hasoldala feketék, feje feketén és fehéren mintázott. Szürkületkor és éjszaka jár táplálék után, gilisztákkal, csigákkal, rovarokkal, madárfi ókákkal, tojásokkal, gombával, makkal, és gyümölcsökkel táplálkozik. Ősszel erősen felhízik, télen néha hetekig a vackán pihen, de nem alszik téli álmot. Védett állat.
Szárazvölgy
A karsztos szárazvölgy korábbi vízfolyások eróziójá- nak eredményeként létrejött völgyszerű mélyedés, amelyben nincs vízfolyás. A völgy alját, illetve a ké- toldalt csatlakozó lejtőjü- ket változatos eróziós formák, többnyire oldásos töbrök és vakvölgyek tagolják. Az állomás közelében található fásszárú fajok: gyertyán, kocsánytalan tölgy, barkóca berkenye, vadkörte, egybibés galagonya, fagyal, húsos som.
Talajvédelem
Az erdő védi a sziklás, meredek völgyoldalt a talajpusztulástól. Ha a humuszos termőréteg eltűnik, akkor csupán a terméketlen, kopár, sivár alapkőzet marad vissza. A talajt behálózó gyökereikkel a növények összetartják a talajszemcséket, a talajra jutó csapadék eróziós hatását nagymértékben csökkentik. Az erdő belsejében a lehullott csapadék és a hóolvadék is sokkal lassabban folyik el, mint a nyílt, erdővel nem fedett területeken. Az állomás közelében található néhány növény: molyhos tölgy, duglászfenyő, hamvas szeder.
Vadgazdálkodás, vadászat
Az erdei életközösségekből eltűntek a csúcsragadozók, így az erdő és a vadállomány egyensúlyának fenntartása ma már a vadgazdálkodók feladata. A vadászok a terület vadeltartó képességének fi – gyelembe vételével tervezik és szabályozzák a vadállomány összetételét, illetve létszámát. A vadgazda az őszi és téli időszakokban vadetetőkben gondoskodik a természetes táplálékforrás kiegészí- téséről.
Vadállomány
A karsztvidék területén élő ún. vadászható fajok közül a legjelentősebb a vaddisznó és a gímszarvas. A vaddisznó mindenevő állatfaj, az erdők-mezők talaján turkálva keresi táplálékét. Egész évben vadászható, a vadkanok szemfogai (agyarai) az elejtő számára becses trófeának számítanak. A gímszarvas a növényevők közé tartozik, legfőbb tápláléka a cserjék és fák rügyei, vé- kony hajtásai. Trófeája a bikák évente (120-150 nap alatt) újra fel- épített agancsa, illetve a tehenek két szemfoga (a „gyöngyfog”).
Idős bükkerdő
A bükk páraigényes, hazánk hegyvidéki területein (500-600 m-es tengerszint feletti magasságtól) jellemző fafaj. Erősen árnyéktűrő, csemetéje 5-6 évig nagyon lassan növekszik, erőteljesebb növekedése csak a 10-20. év között indul meg. Termőhelyein a kísérő fafajokat megelőzi, így középkorú-idős állományaiban már a bükk dominanciája jellemző. A bükkös erdők zártak, az erdőbelsőbe csak kevés fény jut. A bükkösök aljnövényzetét kifejezetten árnytűrő, üde lomberdei fajok alkotják. Az állományok mikroklímája hűvös-párás, karsztvidéken a bükkösök a leginkább hegyvidéki karakterű élőhelyek.
Természetes erdőkép
A természetes állapotú erdő látványa rendetlenségnek tűnhet, pedig ez a kép mutatja igazán, hogy az ember által nem érintett területeken milyen szerkezetű állományok jönnének létre. A termé- szetes erdőkép a gazdálkodás számára is egyfajta minta: ha a kezelt erdő képe a természeteshez közelít, biológiai funkcióit is fokozottabban képes betölteni. Az odvas, korhadó fa például az erdő nélkülözhetetlen alkotórésze. A lábon álló vagy kidőlt holtfák a madaraknak szaporodó- és búvóhelyet biztosítanak, az elhagyott madárodúkba kisemlősök költöznek, a fák alatt hüllők, kétéltűek telelnek át. A holt faanyaghoz kötődő fajok legnépesebb csoportját a rovarok alkotják. A korhadt fa lebontásá- nak utolsó szakaszában a talajban élő állatoknak is szerep jut.
Erdei mellékhasználatok
A gyümölcsök gyűjtése, feldolgozása az erdei mellékhasználat egyik hagyományos területe. Az erdei gyümölcsök (a tanösvény mentén: erdei szamóca, szeder, húsos som, kökény, vadkörte, csipke) vitamindúsak, ízletesek. Ugyancsak fontos erdei termék a gomba, de a begyűjtött gombát hozzáértő szakemberrel meg kell vizsgáltatni! Sok erdei növénynek gyógyhatása is van. A tanösvény mentén látható gyógynövények: nadragulya, galagonyák, kökény, nagy csalán, ibolyák, gyepűrózsa, útifüvek. A gyógynövények gyűjtésével nem szabad azonban a természetet pusztítani, s a nemzeti park területén a gyűjtéshez külön engedély is szükséges!
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság feladata sokrétű, összetett. A felszín alatti barlangok, a felszíni karsztjelenségek, a jellegzetes növénytakaró, a ritka és sérülékeny erdőtársulások, a védett és veszélyeztetett növény- és állatfajok védelme, a tudományos kutatá- sok feltételeinek biztosítása, a természeti és kultúrtörténeti érté- kek megismerésére irányuló oktatás és idegenforgalom szervezése mind-mind az Igazgatóság tevékenységi körébe tartozik.
Vadbemutató kertek
A tanösvény végén látható „vaddisznós kert” mellett elhaladva egy bekerített gyümölcsöst találunk, ahol néhány mufl on és dámvad látható. A gyümölcsös terület fennmaradó részét kaszálóként hasznosítják, az így nyert szénát pedig téli vadtakarmányozásra használják fel.
forrás: http://www.anp.hu/
