A Vass Imre-barlang az Aggteleki-karszt egyik legjobban kutatott barlangja, kataszteri száma: 5440-2, összhosszúsága: 2185 méter, vertikális kiterjedés: 55 méter. A triász mészkőben és dolomitban kialakult barlang bejárata Jósvafő községtől kb. 3 km-es távolságban, északnyugati irányba, a Tohonya-völgy végében nyílik, 273 m tengerszint feletti magasságban.
Az Aggteleki- és Szlovák-karszt barlangjaival együtt a Világörökség része. Fokozottan védett, a nagyjából 600 m hosszúságú főág közel 300 méteres szakasza villamos világítással kiépített, szakvezetéssel látogatható, további részei az Aggteleki Nemzeti Parkkülön engedélyével, barlangász alapfelszerelés és mászó tudás birtokában látogathatók. A barlangban állandó vízfolyás nincsen. Nevét Vass Imréről kapta, aki a Baradla-barlang első magyar nyelvű, tudományos igényű leírásának és mérnöki pontosságú térképének elkészítője volt.
Feltárás
A barlangot 1954–1955-ben tárta fel a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének Barlangkutató Csoportja. A feltárást a környék karsztforrásainak kémiai elemzése előzte meg, amelyek során a Tohonya-völgy végében eredő Kis-Tohonya-forrás vizének magas oxigéntartalma arra engedett következtetni, hogy a víz valahol nagy méretű, levegős terekben áramlik, ahol pótlódik a beszivárgás alatt elvesztett oxigéntartalma. A megkezdett feltáráshoz nagy segítséget adott a barlangon 1954 nyarán levonuló különlegesen nagy árvíz, amelynek következtében a völgy végében erős sugárban víz tört fel. A forrásszáj kibontását az eredetileg a Teresztenyei-forrásbarlang kutatásával foglalkozó, de ott sikert el nem érő műegyetemi kutatócsoport hét tagja kezdte meg 1954. augusztus 20-án. Tíz nap múlva már huzatot éreztek, a tizenegyediken nagyjából 60 méter hosszon be is jutottak a barlangba. Még az ősz folyamán Jakucs László hozzájárulásával átrobbantottak egy addig át nem járhatónak bizonyuló szűkületet, majd eljutottak az épp zárt állapotban lévő Lagúnás-szifonig. Ezen csak a tél folyamán, a vízszint csökkenésekor sikerült átjutni, ekkor elérték a ma is ismert, a bejárattól nagyjából 600 méterre lévő végpontot, ahol egy omlás zárja el a barlang valószínűsíthető további szakaszait.
Kutatás
A kutatócsoport intenzív tudományos munkába kezdett a barlangban. A meglehetősen bonyolult vízrendszer feltárása azt mutatta, hogy a barlang fő víznyelője a Szlovákia területén fekvő Milada-víznyelőbarlang, de több más víznyelővel és forrással is kapcsolatban van. A barlangrendszer teljes hosszát több, mit tíz kilométerre becsülik.
Az 1957-ben a barlang bejáratától nem messze felépített kutatóállomáson meteorológiai adatokat, a barlangban elhelyezett számtalan mérőberendezés segítségével klimatikus, csepegési, cseppkőképződési, vízösszetételei adatokat rögzítettek. Az ún. robot-cseppköves mérési módszer segítségével (amelynek során egy eltávolítható és megmérhető műcseppkövet helyeznek el a valódi cseppkő végére) megállapították például a cérnacseppkövek évi növekedési üzemét is, amely 6 mm-re adódott.
A kutatások során mérték a környék forrásainak vízhozamát is. Sikerült összefüggést feltárni a földkéreg árapályjelensége és a karszforrások vízhozama között, amely bizonyítja, hogy az árapály miatt a kőzetből víz szorul ki, amely megnöveli a karszforrások vízhozamát. A változás akár több száz liter/perces is lehet. A közetmozgások méréséhez a barlang fő hasadékában egymással szemben a közetbe fúrt vasrudak és néhány más műszer (pl. száraz-nedves hőmérő) ma is megtekinthető a barlang kiépített részén, de jelenleg (2011) nem végeznek a barlangban kutatást. Az eredmények alapján napjainkig több, mint 200 különböző publikáció jelent meg.
Túra a barlangban
A barlang maximum 10 fős csoportokban, előzetes bejelentkezés után látogatható, amelyhez semmilyen speciális felszerelés nem szükséges, ugyanakkor előfordulhat, hogy egy-egy szűkebb részen hozzáérünk a falakhoz, vagy ha nemrég vonult le árvíz, akkor sáros lehet az aljzat, ennek figyelembevételével érdemes megválasztani a cipőt és a ruházatot. A barlangban egyszerre csak egy csoport tartózkodhat. A vezetett túrák a Baradla-barlang jósvafői bejáratánál található jegypénztártól (Tengerszem-szálló) indulnak, innen három kilométeres sétával érhető el a barlang bejárata. Az oda és vissza út időszükséglete 1-1 óra, a barlangban további egy órát tart a túra.
Az eredeti bejárat egy 7 méter mélységű függőleges kürtővel kezdődik, de később a kutatók gyorsabb és kényelmesebb közlekedésének érdekében mesterséges bejáratot nyitottak, amely megkerüli a felfedezői ág szűk és omladékos részét. A rövid mestersége szakasz után A Lenke-terembe, majd a csipkézett szélű cseppköves Rokokókapu mellett közvetlenül a főágba jutunk. A folyosón végighaladva megtekinthetjük az Eszkimó kunyhó, az Eresz, majd a szinte teljesen fehér színű Kísértet alakzatokat. A folyosó fokozatosan északnak fordul, majd körülbelül 100 méter megtétele után élesen nyugatra kanyarodik. A forduló után található a barlang egyik legszebb képződménye, a Narancs-zuhatag. Az élénk narancsszínű cseppkőlefolyás felszínén csillogó kalcitkristályokat is láthatunk.
A továbbiakban nyugati irányban haladó folyosón a legkülönbözőbb fantázianevű alakzatokat csodálhatjuk meg (Hólepel, Medúza, Baldachin), majd elérjük a Cidri-folyosót, amelynek neve onnan eredhet, hogy befelé lejt, így vizes időszakban folyamatosan mélyülő vízben előre haladó kutatók egyre vizesebbek lettek benne. A viszonylag egyenes járat a Dzsungel nevű részben vált ismét irányt, amely ahol a járható szint fölötti, nehezen mászható felső járatokról kapta a nevét. Itt jellemzően korróziós kőzetformákat tekinthetünk meg. A Dzsungelből kikeveredve ismét egy egyenes, hasadékjellegű szakasz következik, majd elérjük a barlang könnyen járható, villanyvilágítással kiépített részének végét, a Mozivásznat. A vezetett túrák itt, a bejárattól nagyjából 300 méterre fordulnak vissza. Érdekesség, hogy a barlang világítása kétirányú, tehát odafelé és visszafelé más világítótestek gondoskodnak a rendkívül látványos alakzatok megvilágításáról.
A Cidri-folyosótól két szinten (Sivatag illetve Gyémánt-tavi-ág lehet eljutni a szűk, a barlang talajszintje alá mélyedő Lagúnás szifonhoz. Csapadékos időben ezt víz tölti fel, ilyenkor a barlang további részeit nem lehet megközelíteni. A szifonon átkelve a keskeny és magas Grand Canyonba jutunk, amely után a barlang három szintre oszlik (Fekete-ág, Egyiptomi-ág, Eldorádó-ág). A járatok a Dóm nevű teremben futnak ismét össze, ahonnan újabb alakzatokat elhagyva, nagyjából öt méternyi felfelé mászás után a Cyklopsok-útján haladva bejutunk a barlang legnagyobb termébe, a Cyklopsok-csarnokába. A bejárattól kb. 600 méteres távolságra lévő hatalmas csarnokot már a barlang kialakulása után vágta ketté egy vetődés, a tovább vezető utat omladék zárja el.Geofizikai mérések szerint a végpont után nagyjából 100 méternyi törmelékzóna található, amely mindeddig nem bizonyult átjárhatónak. A vizsgálatok szerint azonban a főág akár több kilométeres szakaszon is folytatódhat Szlovákia irányába.
